7. fejezet - Félreértések

 - Mi az? - kérdezte mosolyogva Hyukie, de amint benézett az ajtón szája tátva maradt a csodálkozástól. Legjobb barátja Lee Donghae ült a nappali kanapéján egy szál alsógatyában.
- Te meg mégis mit művelsz itt? - rontott be dühösen a nappaliba.
- Hyukie, ez nem az aminek látszik - tiltakozott zavartan Hae.
- Andi hol van? - kérdeztem aggódva, miután bejöttem Hyukie után, mert nem láttam sehol a barátnőm.
- Itt vagyok - dugta ki a fejét a fürdő ajtaján - és Hyukie ne kiabálj Hae-val, ő nem tehet semmiről, az egész az én hibám.
- Mégis mi a te hibád? - kérdeztem zavarodottan, miközben agyamon mindenféle rémisztő gondolatok cikáztak végig.
- Megbotlottam amikor innivalót hoztam Hae-nak és a pohár teljes tartalmát ráöntöttem. Most próbálom kimosni a foltot a ruháiból, de nem akar kijönni - az utolsó szavaknál barátnőm hangja megremegett és könnyek szöktek a szemébe.
- Hé, nehogy nekem emiatt sírni kezdj! - ment oda hozzá Hae, egyik kezével átkarolta a vállát, a másikkal pedig letörölte arcáról a könnyeket.
- De a pólód meg a nadrágod is tönkretettem.
- Na és? Ezek csak ruhák. Pótolható dolgok.
- Kifizetem neked az árát!
- Mondtam már, hogy felejtsd el! - nevetett Hae.
- Köszönöm és még egyszer bocsánat, hogy gondot okozok neked.
Hae elmosolyodott.
- Te bármikor okozhatsz nekem bármennyi gondot.
Andi egészen belepirult Hae kijelentésébe.
- Hyukie megtennél nekem egy szívességet? - fordult a fiú felé - Hazamennél és hoznál nekem egy pólót meg egy rövidnadrágot?
- Persze. Pár perc és itt vagyok - azzal már indult is a bejárati ajtó felé. Hae közben visszaült a kanapéra, Andi pedig eltűnt a fürdőben, gondolom arcot mosott.
- Nem kérsz egy takarót? - kérdeztem Hae-től.
- Kösz nem. Nagyon meleg van - válaszolta, aztán mintha észbe kapott volna, hogy ezt így talán mégse illik, utánam szólt - Szandi mégis kérnék egy takarót.
- Máris hozom - hallottam Andi hangját mielőtt meg tudtam volna szólalni. Bement a szobába, kihozta az ágytakarót és ráterítette Hae-ra.
- Köszönöm - mosolygott rá Hae.
- Ez a legkevesebb - motyogta zavartan Andi.
- Hé! Mit mondtam az előbb?
- Jól van, jól van - nevetett fel Andi - Kérsz fagyit?
- Aha, kérek.
- Te minden helyzetben fagyival operálsz? - kérdeztem nevetve.
- De ha egyszer melege van - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Oké-oké - adtam meg magam.
- Te is kérsz? - kérdezte tőlem.
- Igen, köszi.
- Na látod! - mondta elégedetten miközben kivonult a konyhába. Néhány perccel később egy tálcával jött vissza, amin három fagyikehely állt.
- Tessék - tett le mindkettőnk elé egy-egy poharat.
- Köszi - mondtuk szinte egyszerre Hae-val. Már majdnem megettük a fagyinkat, mikor befutott Hyukie a ruhákkal.
- Kösz - vette el tőle Hae és gyorsan magára kapta.
- Hyukie te is kérsz fagyit? - kérdezte közben Andi.
- Uh az most nagyon jól esne, rettentő hőség van odakint.
Andi bólintott, majd térült-fordult és pár perc múlva egy újabb fagyikehellyel a kezében jelent meg.
- Akkor ez most jót fog tenni - tette le Hyukie elé a poharat.
- Köszi Andi.
- Szívesen Hyukie.
Miután mindenki megette a fagyiját a fiúk elbúcsúztak tőlünk.
- Délután sajnos nem érek rá - nézett rám szomorú szemekkel Hyukie, miközben ujjai az ujjaimmal játszottak - SM Town-nal kapcsolatos megbeszélésünk lesz, mint az előbb megtudtam. De mit szólnál egy esti romantikus sétához?
- Tökéletes - mosolyogtam rá.
- Akkor 7-re érted jövök.
- Rendben.
Lehajolt és könnyű csókot lehelt a számra.
- Hae mehetünk? - fordult hátra barátjához.
- Igen - válaszolta, adott egy puszit Andi arcára, majd megindult a bejárati ajtóhoz.
Becsuktam az ajtót a fiúk mögött, előtte Hyukie még adott egy gyors puszit a számra, aztán visszamentem a nappaliba, ahol barátnőm vigyorgó képével találtam szembe magam.
- Képzeld unnie, Hae holnap elvisz az állatkertbe.
- Hát azt nem hinném.
- De miért? - nézett rám csodálkozva.
- Mert holnap SM Town-nal kapcsolatos megbeszélésük lesz.
- Hae ezt nekem egy szóval se mondta.
- Mert még nem tudja. Hyukie is az előbb értesült róla mikor a ruhákért ment.
- Ja, értem. Kár.
- Ne búsulj, biztos elvisz egy másik nap.
Ebben a pillanatban megszólalt Andi mobilja.
- Hae az - nevetett mikor meglátta a kijelzőn a nevét.
- Szia - szólt bele a telefonba - Igen Szandi már mondta. Semmi baj. Rendben. Szia.
- Na? - néztem rá kérdően - Az állatkert miatt hívott?
- Igen. Hyukie most mondta el mi a helyzet. Elnézést kért és azt mondta elvisz majd egy másik nap.
- Na látod!
- Te, csak hallgass! Láttam ám, hogy Hyukie megcsókolt. Mesélj csak!
- Hát az úgy volt - kezdtem neki, majd elmondtam mindent az ebédtől kezdve a sikátorban megesett csókig.
- Ez olyan romantikus -  lelkendezett Andi.
- Hát azért kissé ijesztő is volt.
- Esküszöm ezek a koreai rajongók nagyon félelmetesek.
- Azok.
- De Hyukie majd megvéd. Mikor találkoztok legközelebb?
- Holnap este elvisz sétálni.
- Wáááá de romantikuuuusss.
- Hagy már ezt abba! - szúrtam le - inkább romantikázz Hae-val.
- Mondtam már, hogy akadj le rólam és Hae-ról - nézett rám mérgesen és bevonult a szobájába.
Gyorsan utána siettem, mikor beléptem a szobájába az ágyon feküdt, arcát  a párnájába fúrta.
- Ne haragudj dongsaeng - ültem le az ágy szélére és elkezdtem simogatni a haját.
- Nem haragszom - hallottam fojtott hangját a párnából - de megmondtam már Hae és én csak barátok vagyunk, semmi több.
- Értem, ígérem többet nem hozom fel ezt a témát.
- Rendben.
- Nem jössz ki?
- Egy kicsit később.
- Oké.
Kimentem a szobából, de egy kissé aggódtam, nem értettem a viselkedését. Leültem tv-zni jobbat úgysem tehettem. Nemsokára Andi is kijött, mellém ült, jókedvűen, mintha mi sem történt volna. Megbeszéltük, hogy a másnapot városnézéssel töltjük. Már majdnem egy hete itt vagyunk, de a városból még szinte semmit se láttunk. Ezután elmentünk lefeküdni, mindketten fáradtak voltunk.
Másnap miután felkeltünk, megreggeliztünk és nyakunkba vettük a várost. Megnéztünk néhány nevezetességet és betértünk egy-két múzeumba. Ebédelni egy útba eső kajáldába tértünk be. Eléggé kimerültünk mikor hazaértünk, úgyhogy mindketten lefeküdtünk aludni. Én beállítottam az ébresztőt az órámon fél 6-ra, hogy legyen időm elkészülni mire Hyukie megjön. Szerencsére az első csörgésre felébredtem. Mire kijöttem a fürdőből már Andi is felkelt. Hét előtt néhány perccel csengettek.
- Ez biztosan Hyukie lesz. Tuti megleszel itthon egyedül? - fordultam Andi felé.
- Persze, mondtam már, miattam ne aggódj. Menj és érezzétek magatokat! -taszigált az ajtó felé.
- Köszi. Szia.
Kinyitottam az ajtót és üdvözöltem Hyukiet.
- Hiányoztál - lehelt csókot az ajkamra.
- Te is nekem - viszonoztam csókját.
A kapu előtt megláttam az autóját.
- De nem úgy volt, hogy sétálni megyünk? - kérdeztem csodálkozva mikor kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
- Majd azt is fogunk - titokzatoskodott.
Ahogy beültem az autóba megláttam a hátsó ülésen egy kis kosarat letakarva és egy takarót. Bárhogy is faggattam azonban Hyukiet nem volt hajlandó elárulni semmit. Kissé letekertem az ablakot és hagytam, hogy a szél végigsimítson arcomon. Nem volt más választásom mint türelmesen kivárni Hyukie meglepetését.