8. fejezet - Tengerparti valóság

Izgatottan vártam vajon hova visz Hyukie.  Egy jó félórányi autókázás után meg is érkeztünk a tengerpartra. A látvány csodálatos volt. A nap fénye megcsillant a hófehér homokon, a tenger morajlása lágy zeneszóként töltötte be a tájat. Amerre a szem ellátott csak a végtelen kék tenger látszódott. Hyukie kivette a takarót és a kosarat, aztán lementünk a tengerpartra. Minél lejjebb mentünk annál jobban elbővült ez a fantasztikus látvány.
- Álomszép, ez egyszerűen…gyönyörű! – nem találtam a szavakat.
- Szeretek ide járni, csendes és nyugodt, itt nincsenek turisták – magyarázta nekem Hyukie – itt nyugodtan tudok gondolkodni.
- Ezt teljesen meg tudom érteni.
- Nálatok van tenger? – érdeklődött.
- Nem, sajnos nincs – mondtam szomorúan.
- Akkor majd még kijövünk máskor is, ha szeretnéd?
- Az nagyszerű lenne, köszönöm.
- Itt jó lesz szerintem – terítette le Hyukie a takarót a homokra, majd letette rá a kosarat – gyere, menjünk sétálni.
Levette a szandálját meg a zokniját, én pedig követtem a példáját. Megfogta a kezem és futva tettük meg az utat a tengerig. Szorosan a víz mellett sétáltunk, hagyva, hogy a hullámok elöntsék lábainkat. A nap lejjebb ereszkedett az égen így már nem volt az a hihetetlen nappali forróság, de még nem volt hideg se.
Hyukie hirtelen fröcskölni kezdett. Nevetve próbáltam félreugrani a víz elől, de nem sok sikerrel. Persze én se akartam az adósa maradni és ellentámadásba lendültem. Pár perc múlva mindketten csuromvizesek voltunk és dőltünk a nevetéstől. Visszamentünk a takaróra, hogy pihenjünk egy kicsit és megszárítkozzunk. Hyukie nemes egyszerűséggel lekapta magáról a pólót, mondván, hogy így majd gyorsabban megszárad, én pedig hirtelenjében azt se tudtam merre nézzek, mikor megláttam erős, izmos mellkasát és gyönyörűen kidolgozott kockás hasfalát. Kissé elpirultam ahogy magamra néztem. Olyan helyeken is átlátszott a pólóm, ahol nem szerettem volna, de én mégse kaphattam csak úgy le magamról. Hyukie viszont úgy tett mint aki semmi sem vett észre.
- Éhes vagy? – kérdezte, miközben odahúzta magához a kosarat.

- Igen – válaszoltam.
Hyukie leszedte a kosár fedelét, majd kivett egy kisebb dobozt, két tányért, két poharat, egy üveget és szalvétákat. A dobozból süteményeket vett elő. Nagyon jól néztek ki. Hármat az én tányéromra, hármat az övére helyezett, majd az üvegből töltött a poharainkba. Megkóstoltam a süteményt, isteni volt.
- Te Hyukie, ez a sütemény egyszerűen mennyei!

- Tényleg ízlik? – csillantak fel szemei.
- Igen, nagyon finomak.
- Én sütöttem – pirult el.
- Wow, nagyon ügyes vagy – néztem rá tágra nyílt szemekkel, nem is tudtam, hogy Hyukie tud sütni, csodálkoztam magamban.

- De az igazsághoz hozzátartozik, hogy Wookie segített nekem. Ez az első alkalom, hogy sütöttem és féltem, hogy elrontom. Nem akartam neked csalódást okozni. Sungmin pedig a teában segített.
Az ég alja vérvörös volt, a nap már majdnem teljesen lebukkant a horizont alá, ám ebben a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy az ég vagy Hyukie arca vörösebb.
- Nagyon ügyes vagy – dicséretem meg újra, aztán szemeim elkerekedtek a felismeréstől – Hyukie te most csak miattam sütöttél?
Szégyenlősen bólintott egyet. Éreztem, hogy most én kezdek el pirulni.
- Köszönöm. Értem még sosem tett senki ilyet.
Rám mosolygott és pedig viszonoztam mosolyát. Megettük a maradék süteményt és megittuk a maradék teánkat. Hyukie utána visszapakolt mindent a kosárba és arrébb tette. Mögém ült, lábait terpeszbe téve, majd fejemet és vállamat, lágyan mellkasára húzta. Kezével átkarolt és így néztük végig ahogy a nap végleg eltűnik a horizont alatt. Aztán feltűnt a hold és a csillagok az éjszakai égbolton, fényük csillogva verődött vissza a hófehér homokról.
Hyukie óvatosan a nyakamba csókolt, megremegtem érintésétől. Aztán újra megcsókolt, elérte vállamat, majd pólómat kissé lehúzva már a lapockámat csókolgatta. Aztán felemelte a fejét és kissé hátrafordította az enyémet, hogy megcsókolhasson. Kezét becsúsztatta a pólóm alá és kalandozni kezdett vele testemen. Újra megcsókolt, ezúttal sokkal szenvedélyesebben, majd lehúzta rólam a pólót. Rám nézett. Láttam szemében a vágyat, visszaigazolásra várt, hogy folytathatja-e, amit elkezdett, én pedig nem bírtam ellenállni feltörekvő szenvedélyemnek. Végighúztam kezem az arcán, éreztem, ahogy megremeg érintésem alatt, aztán megcsókoltam. Ledöntött a takaróra és elkezdte végigcsókolgatni testem minden egyes porcikáját. Ami ezután következett azt nem lehet szavakkal kifejezni. Annyira gyengéd és érzelmes, ugyanakkor vad és szenvedélyes volt. Pontosan tudta, hogyan érintsen, hogy kényeztessen. Testünk egybeolvadt mintha mindig is összetartoztunk volna. A szenvedély és a vágy olyan fokát jártam be, amiről eddig azt se tudtam, hogy létezik. Tökéletes volt. Miután mindketten elértük a gyönyör legfelső fokát fáradtan omlott rám, egy darabig még mindketten lihegve kapkodtunk levegő után. Aztán mellém feküdt, mellkasára vont és a maradék takaróval betakart. Hallottam erőteljes szívdobbanását, először hangosabban, majd egyre halkabban, míg végül beléptem az álom édes kapuján, de most ez egyszer tudtam, hogy az álom nem lehet szebb a valóságnál.

7. fejezet - Félreértések

 - Mi az? - kérdezte mosolyogva Hyukie, de amint benézett az ajtón szája tátva maradt a csodálkozástól. Legjobb barátja Lee Donghae ült a nappali kanapéján egy szál alsógatyában.
- Te meg mégis mit művelsz itt? - rontott be dühösen a nappaliba.
- Hyukie, ez nem az aminek látszik - tiltakozott zavartan Hae.
- Andi hol van? - kérdeztem aggódva, miután bejöttem Hyukie után, mert nem láttam sehol a barátnőm.
- Itt vagyok - dugta ki a fejét a fürdő ajtaján - és Hyukie ne kiabálj Hae-val, ő nem tehet semmiről, az egész az én hibám.
- Mégis mi a te hibád? - kérdeztem zavarodottan, miközben agyamon mindenféle rémisztő gondolatok cikáztak végig.
- Megbotlottam amikor innivalót hoztam Hae-nak és a pohár teljes tartalmát ráöntöttem. Most próbálom kimosni a foltot a ruháiból, de nem akar kijönni - az utolsó szavaknál barátnőm hangja megremegett és könnyek szöktek a szemébe.
- Hé, nehogy nekem emiatt sírni kezdj! - ment oda hozzá Hae, egyik kezével átkarolta a vállát, a másikkal pedig letörölte arcáról a könnyeket.
- De a pólód meg a nadrágod is tönkretettem.
- Na és? Ezek csak ruhák. Pótolható dolgok.
- Kifizetem neked az árát!
- Mondtam már, hogy felejtsd el! - nevetett Hae.
- Köszönöm és még egyszer bocsánat, hogy gondot okozok neked.
Hae elmosolyodott.
- Te bármikor okozhatsz nekem bármennyi gondot.
Andi egészen belepirult Hae kijelentésébe.
- Hyukie megtennél nekem egy szívességet? - fordult a fiú felé - Hazamennél és hoznál nekem egy pólót meg egy rövidnadrágot?
- Persze. Pár perc és itt vagyok - azzal már indult is a bejárati ajtó felé. Hae közben visszaült a kanapéra, Andi pedig eltűnt a fürdőben, gondolom arcot mosott.
- Nem kérsz egy takarót? - kérdeztem Hae-től.
- Kösz nem. Nagyon meleg van - válaszolta, aztán mintha észbe kapott volna, hogy ezt így talán mégse illik, utánam szólt - Szandi mégis kérnék egy takarót.
- Máris hozom - hallottam Andi hangját mielőtt meg tudtam volna szólalni. Bement a szobába, kihozta az ágytakarót és ráterítette Hae-ra.
- Köszönöm - mosolygott rá Hae.
- Ez a legkevesebb - motyogta zavartan Andi.
- Hé! Mit mondtam az előbb?
- Jól van, jól van - nevetett fel Andi - Kérsz fagyit?
- Aha, kérek.
- Te minden helyzetben fagyival operálsz? - kérdeztem nevetve.
- De ha egyszer melege van - nézett rám ártatlan szemekkel.
- Oké-oké - adtam meg magam.
- Te is kérsz? - kérdezte tőlem.
- Igen, köszi.
- Na látod! - mondta elégedetten miközben kivonult a konyhába. Néhány perccel később egy tálcával jött vissza, amin három fagyikehely állt.
- Tessék - tett le mindkettőnk elé egy-egy poharat.
- Köszi - mondtuk szinte egyszerre Hae-val. Már majdnem megettük a fagyinkat, mikor befutott Hyukie a ruhákkal.
- Kösz - vette el tőle Hae és gyorsan magára kapta.
- Hyukie te is kérsz fagyit? - kérdezte közben Andi.
- Uh az most nagyon jól esne, rettentő hőség van odakint.
Andi bólintott, majd térült-fordult és pár perc múlva egy újabb fagyikehellyel a kezében jelent meg.
- Akkor ez most jót fog tenni - tette le Hyukie elé a poharat.
- Köszi Andi.
- Szívesen Hyukie.
Miután mindenki megette a fagyiját a fiúk elbúcsúztak tőlünk.
- Délután sajnos nem érek rá - nézett rám szomorú szemekkel Hyukie, miközben ujjai az ujjaimmal játszottak - SM Town-nal kapcsolatos megbeszélésünk lesz, mint az előbb megtudtam. De mit szólnál egy esti romantikus sétához?
- Tökéletes - mosolyogtam rá.
- Akkor 7-re érted jövök.
- Rendben.
Lehajolt és könnyű csókot lehelt a számra.
- Hae mehetünk? - fordult hátra barátjához.
- Igen - válaszolta, adott egy puszit Andi arcára, majd megindult a bejárati ajtóhoz.
Becsuktam az ajtót a fiúk mögött, előtte Hyukie még adott egy gyors puszit a számra, aztán visszamentem a nappaliba, ahol barátnőm vigyorgó képével találtam szembe magam.
- Képzeld unnie, Hae holnap elvisz az állatkertbe.
- Hát azt nem hinném.
- De miért? - nézett rám csodálkozva.
- Mert holnap SM Town-nal kapcsolatos megbeszélésük lesz.
- Hae ezt nekem egy szóval se mondta.
- Mert még nem tudja. Hyukie is az előbb értesült róla mikor a ruhákért ment.
- Ja, értem. Kár.
- Ne búsulj, biztos elvisz egy másik nap.
Ebben a pillanatban megszólalt Andi mobilja.
- Hae az - nevetett mikor meglátta a kijelzőn a nevét.
- Szia - szólt bele a telefonba - Igen Szandi már mondta. Semmi baj. Rendben. Szia.
- Na? - néztem rá kérdően - Az állatkert miatt hívott?
- Igen. Hyukie most mondta el mi a helyzet. Elnézést kért és azt mondta elvisz majd egy másik nap.
- Na látod!
- Te, csak hallgass! Láttam ám, hogy Hyukie megcsókolt. Mesélj csak!
- Hát az úgy volt - kezdtem neki, majd elmondtam mindent az ebédtől kezdve a sikátorban megesett csókig.
- Ez olyan romantikus -  lelkendezett Andi.
- Hát azért kissé ijesztő is volt.
- Esküszöm ezek a koreai rajongók nagyon félelmetesek.
- Azok.
- De Hyukie majd megvéd. Mikor találkoztok legközelebb?
- Holnap este elvisz sétálni.
- Wáááá de romantikuuuusss.
- Hagy már ezt abba! - szúrtam le - inkább romantikázz Hae-val.
- Mondtam már, hogy akadj le rólam és Hae-ról - nézett rám mérgesen és bevonult a szobájába.
Gyorsan utána siettem, mikor beléptem a szobájába az ágyon feküdt, arcát  a párnájába fúrta.
- Ne haragudj dongsaeng - ültem le az ágy szélére és elkezdtem simogatni a haját.
- Nem haragszom - hallottam fojtott hangját a párnából - de megmondtam már Hae és én csak barátok vagyunk, semmi több.
- Értem, ígérem többet nem hozom fel ezt a témát.
- Rendben.
- Nem jössz ki?
- Egy kicsit később.
- Oké.
Kimentem a szobából, de egy kissé aggódtam, nem értettem a viselkedését. Leültem tv-zni jobbat úgysem tehettem. Nemsokára Andi is kijött, mellém ült, jókedvűen, mintha mi sem történt volna. Megbeszéltük, hogy a másnapot városnézéssel töltjük. Már majdnem egy hete itt vagyunk, de a városból még szinte semmit se láttunk. Ezután elmentünk lefeküdni, mindketten fáradtak voltunk.
Másnap miután felkeltünk, megreggeliztünk és nyakunkba vettük a várost. Megnéztünk néhány nevezetességet és betértünk egy-két múzeumba. Ebédelni egy útba eső kajáldába tértünk be. Eléggé kimerültünk mikor hazaértünk, úgyhogy mindketten lefeküdtünk aludni. Én beállítottam az ébresztőt az órámon fél 6-ra, hogy legyen időm elkészülni mire Hyukie megjön. Szerencsére az első csörgésre felébredtem. Mire kijöttem a fürdőből már Andi is felkelt. Hét előtt néhány perccel csengettek.
- Ez biztosan Hyukie lesz. Tuti megleszel itthon egyedül? - fordultam Andi felé.
- Persze, mondtam már, miattam ne aggódj. Menj és érezzétek magatokat! -taszigált az ajtó felé.
- Köszi. Szia.
Kinyitottam az ajtót és üdvözöltem Hyukiet.
- Hiányoztál - lehelt csókot az ajkamra.
- Te is nekem - viszonoztam csókját.
A kapu előtt megláttam az autóját.
- De nem úgy volt, hogy sétálni megyünk? - kérdeztem csodálkozva mikor kinyitotta nekem a kocsi ajtaját.
- Majd azt is fogunk - titokzatoskodott.
Ahogy beültem az autóba megláttam a hátsó ülésen egy kis kosarat letakarva és egy takarót. Bárhogy is faggattam azonban Hyukiet nem volt hajlandó elárulni semmit. Kissé letekertem az ablakot és hagytam, hogy a szél végigsimítson arcomon. Nem volt más választásom mint türelmesen kivárni Hyukie meglepetését.

6. fejezet - A bizonyosság

Nem volt időm túl sokáig gondolkodni ezen, mert nemsokára odaértünk az étteremhez. Kénytelen voltam elengedni Hyukie kezét, bárcsak tovább tartott volna az út. Bementünk az étterembe, nagyon szép és elegáns hely volt. Egy kicsit meg is ijedtem, öltözékünk nem igazán passzolt ehhez a környezethez. Teuk beszélt az egyik pincérrel és legnagyobb meglepetésemre egy külön helyiségbe mentünk, ahol csak mi voltunk egyedül. Hyukie figyelt, hogy mellé üljek, másik oldalamra Yesung került. Andi pedig Hae és Sungmin között foglalt helyet. Hae és Hyukie már automatikusan nekünk is megrendelte a vacsorát, a többiek csak néztek, mi meg magunkban kuncogtunk. Megint nagyon finomat választottak nekünk a fiúk. Amikor Wookie a végén megkérdezte ki kér még fagyit, a legtöbben udvariasan elutasították, köztük én is. Még egy falat nem ment volna le a torkomon. De Andi imádta a fagyit úgyhogy ketten Wookie-val még egy-egy hatalmas fagyi kelyhet is belapátoltak. Hae súgott valamit Andi fülébe, mire ő sértődötten elfordult, Hae hiába szólt hozzá nem reagált semmit. Aztán Hae megint a fülébe súgott valamit, mire Andi felnevetett. Elmosolyodtam, bármit is mond ez a lány, tuti, hogy bejön neki Hae és szemlátomást Hae-nek is ő. Nagyon jó volt a hangulat, a fiúk nevetgéltek és viccelődtek egymással, érezni lehetett mennyire jóban vannak, mennyire szeretik egymást.
Hyukie odahajolt hozzám.
- Hogy érzed magad?
- Nagyon jól köszönöm. Olyan családias itt a hangulat.
- Hát igen. Már teljesen összeszoktunk. Mostanra ugye már mindenki ismeri a másik hülyeségeit és elfogadta, meg ugye vannak akik már korábbról ismerik a másikat, de mindannyian nagyon megszerettük egymást.
- Látni is rajtatok.
- Ennek örülök. És sokat számít, hogy ilyen nagyszerű leaderünk van – emelte Hyukie tekintetét Teuk-ra – tudod Hae után ő a legjobb barátom.
- Kívánni sem lehetne jobbat! – néztem mosolyogva a Kangin-nal viccelődő Teuk-ra.
- Szandi!
- Igen? – néztem Hyukie-ra.
- Eljönnél egyszer velem kettesben vacsorázni?
- Nagyon szívesen.
- Vagy mondjuk lehetne holnap egy ebéd. 
- Rendben – nevettem.
- Akkor délre érted megyek.
- Oké.
- Fiúk itt az ideje hazamenni – szakította félbe társalgásunkat Teuk hangja.
- Ne már hyung – elégedetlenkedtek a fiúk.
- De,de késő van már és a lányok is biztosan elfáradtak.
- Hát úgy tűnik Andi még nem – kuncogott Kyu.
Mindenki odanézett. Az én kedves barátnőm zavartalanul beszélgetett Hae-val meg sem hallották mit mondott az előbb Teuk.
- Hahó Hae! – húzta el Hyukie a kezét a fiú arca előtt.
- Igen, mi az? – kapta fel zavartan a fejét Hae.
Mindenkiből kitört a nevetés.
- Mennénk haza Hae az van – vázolta a helyzetet Teuk két röhögőgörcs között.
- Ja oké – még mindig zavartan forgatta a fejét ide-oda.
- Nagy kujon vagy te fiam – veregette hátba Siwon miközben elindultunk kifelé.
- Hagyjál! - grimaszolt rá Hae.
A fiúk rendesek voltak és hazakísértek. Hae kissé morcos volt, de úgy tűnt Andinak sikerül jobb kedvre derítenie. Hyukie még ez étteremnél előzékenyen mindenkit maga elé engedett és mi zártuk megint a sort. A szívem hevesen dobogott, és igen néhány lépés után éreztem ahogy ujjai ismét ujjaim köré kulcsolódnak. A sötét égbolton fényesen ragyogtak a csillagok, a félhold ezüstös fénnyel vonta be az utat szegélyező fák lombkoronáit. Ha nem számítjuk az előttünk jókedvűen zajongó fiúkat tökéletesen romantikusnak mondható este volt. Mikor megérkeztünk a házunkhoz a fiúk elbúcsúztak tőlünk, mi pedig integettünk nekik míg el nem tűntek a szemünk elől. Bementünk és fáradtan rogytunk le a kanapéra.
- Teljesen ki vagyok készülve - panaszolta Andi
- Én is. Nem akarok semmi mást csak egy jót aludni. 
- De azért nagyszerű volt ez a nap! - mosolygott rám barátnőm.
- Az volt, de még milyen!
- Látom Hyukie nem engedett el maga mellől egy percre se.
- Ó hát csak véletlen...szóval...
- Nem kell a duma - vágott Andi szavamba nevetve - láttam, amit láttam.
- Ó te csak hallgass - vágtam vissza - olyan elmélyülten dumáltatok Hea-val hogy még Teuk-ot se hallottátok meg.
- Hát az csak...
- Semmi csak - nevettem.
- Ó te - vetette rám magát Andi és elkezdett csikizni. De én se hagytam magam, ellentámadásba lendültem. Végül mindketten dőltünk a röhögéstől.
- Azt hiszem ideje aludni menni.
- Rendben unnie.
Mindketten elvonultunk a szobánkba. Lefeküdtem és miközben még egyszer felidéztem az estét, szép lassan álomba merültem.
Másnap reggel mikor felkeltem Andi már fent volt. A tv előtt ült a nappaliban és a reggelijét majszolta. Én is kerestem valamit a hűtőben és csatlakoztam hozzá.
- Ma merre megyünk? - kérdezte.
- Fogalmam sincs. De délre itthon kell lennem.
- Miért?
- Mert Hyukie elvisz ebédelni - éreztem ahogy elpirulok.
- És még tegnap hogy tiltakoztál mikor megjegyeztem, hogy egész este egy percre se hagyott magadra.
- Jól van na. De ez csak egy ebéd, még nem jelent semmit.
- Jaj unnie ne légy ilyen kishitű! - forgatta a szemeit -  Aztán mindent elmesélni majd nekem.
- Rendben - nevettem.
- Akkor neked készülnöd kell.
- Nem baj? - kérdeztem aggódva.
- Ugyan már, elleszek én ne aggódj!
- Biztos?
- Persze. Amíg van jégkrém a hűtőben addig ne félts!
- Teee! Az a tegnapi nagy adag fagylalt nem volt elég.
- Húúú az nagyon finom volt!
- Te fagyi őrült!
- Menj készülődni!
- Oké-oké, már itt se vagyok - nevettem és bementem a szobámba. Kitártam a szekrényt és körbenéztem, hogy mit vegyek fel.
- Andiii - kibáltam ki néhány perc múlva.
- Igen?
- Gyere és segííííts!
- Na nézzük hogy állunk - kukkantott be a szekrényembe, majd előhúzott egy kék farmer rövidnadrágot és egy piros spagettipántos topot - tessék ezeket vedd fel.
- Köszönöm - öleltem meg.
- Szívesen - mosolygott rám.
Andi ismét kényelmesen elhelyezkedett a kanapén én pedig elmentem lezuhanyozni. Aztán felöltöztem, kifésültem a hajam majd feltűztem. Épp időben lettem kész mert csengettek, mikor kimentem Andi már az ajtóban állt.
- Aztán jól vigyázz ám rá - fenyegette meg mutatóujjával pajkosan Hyukiet.
- Igenis! - szalutált Hyukie.
- Szia - köszöntem mikor odaértem hozzájuk.
- Szia. Gyönyörűen nézel ki.
- Köszönöm.
- Jó szórakozást gyerekek - tessékelt ki Andi a házból.
Hyukie egy közeli kajáldába vitt, egyszerű, kedves kis étkezde volt tele fiatalokkal. Ebéd után sétálni indultunk. Közben végig beszélgettünk, egyre több mindent tudtam meg róla. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy nem messze tőlünk három lány sugdolózott és egyikük felénk mutogatott.
- A francba - hallottam Hyukie-t morogni.
Majd újabb két lányra lettem figyelmes, úgy tűnik ők is felismerték Hyukie-t.
- Gyere - fogta meg a karom és elkezdett maga után húzni.
Miközben próbáltam lépést tartani vele, hátranéztem és láttam, hogy a lányok jönnek utánunk. Hyukie idegesen nézegetett hátrafelé, láttam rajta mennyire ki van borulva ettől az egésztől. Nem tudtam mit mondhatnék vagy tehetnék. Befordultunk egy utcába, a közepe felé nyílt belőle egy sikátor, Hyukie befordult és a falhoz lapultunk. Lélegzetvisszafojtva vártuk vajon észrevesznek-e a lányok. Hyukie védelmezően átkarolta a derekam. Arcizmai megfeszültek, vállam felett kitekintett az utcára.
- Erre mentek - hallottam az egyik lány hangját. Aztán elhaladtak előttünk, szerencsére egyiküknek sem jutott eszébe, hogy benézzen a sikátorba.
- Ezt megúsztuk - sóhajtott nagyot Hyukie - ne haragudj.
- Semmi baj, nem a te hibád.
- Tudom, de... - szegte le a fejét.
- Hyukie nem te tehetsz róla, nincs semmi baj. Hallod? – lehajoltam hozzá, próbáltam a szemébe nézni. Végül felemelte a fejét. Olyan bánatos képet vágott. Annyira szerettem volna megvigasztalni. Kezem tétován megemeltem, de nem mertem megérinteni. Ekkor bátortalanul kisimított egy kósza tincset az arcomból. Elmosolyodtam, ő visszamosolyogott rám. Közelebb lépett hozzám és másik kezével is átkarolt. Mozdulatai most már sokkal határozottabbak voltak. Belenézett a szemeimbe és én már is elvesztem az övéiben. Ajka egyre közeledett az enyémhez, hogy végül egy lágy csókot leheljen rá. Aztán kissé eltávolodott, pár pillanatot várt, majd látva, hogy nem ellenkezem újra ajkaimra tapadt. Csókja ezúttal sokkal erőteljesebb és szenvedélyesebb volt. Karjaimat automatikusan nyaka köré fontam és viszonoztam csókját. Mikor végre elengedtük egymást mindketten levegő után kapkodtunk. Egymásra mosolyogtunk. Hyukie megfogta a kezem.
- Gyere menjünk. Azt hiszem jobb ha visszamegyünk mielőtt még valaki kiszúr.
- Rendben.
Gyorsan hazasiettünk, de én hihetetlenül boldog voltam. Megcsókolt. Repülni tudtam volna a boldogságtól. Hyukie az ajtó előtt elköszönt, búcsúzóul ismét megcsókolt. Hatalmas mosollyal az arcomon benyitottam, de a látványtól, ami elém tárult teljesen ledöbbentem.
- Hyukie - kiabáltam utána - azt hiszem nem árt ha te is bejössz.

5. fejezet - A fellépés

Ahogy kiléptem a színpadra még a lélegzetem is elállt. Hatalmas közönség fogadott minket, a lányok tomboltak és a SuJu tagok neveit kiáltozták. Beálltunk alakzatba, én Teuk mögé. Aztán elindult a zene és elkezdtünk táncolni. Próbáltam nem görcsölni, hagytam, hogy a zene vigyen. Csodálatos érzés volt táncolni az őrjöngő tömeg előtt, még akkor is ha pontosan tudtam ez az őrjöngés nem nekem hanem a fiúknak szól. Eddig minden rendben ment. Most jön a páros tánc. Teuk felém fordult és mosolyától akaratlanul is én is mosolyogni kezdtem. A lányok sikítoztak, ahogy Mi Cha-val körbetáncoltuk a két fiút. Aztán tovább folytattuk a közös táncot. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy vége. Szaporán szedtem a levegőt, a fények szinte elvakítottak, a közönség pedig percekig tapsolt minket. Hihetetlen érzés volt, egyszerűen leírhatatlan. És olyan gyorsan eltelt. A próbákon sokkal hosszabbnak tűnt a tánc, de most mintha csak egy pillanat lett volna. Egy gyönyörűséges, megismételhetetlen, fantasztikus pillanat. Olyan boldog voltam mint még azelőtt soha. Lementünk a színpadról. Andi odajött hozzám én pedig rögtön a nyakába borultam.
- Fantasztikus voltál! – lelkendezett.
- Köszi – lihegtem, még mindig nagyon ki voltam fulladva.
Egyszer csak valaki hátulról átkarolt.
- A mi kis mentőangyalunk – hallottam kedves hangját fülemben csengeni, mikor megfordultam Teuk arcával találtam szembe magam.
- Ugyan már, ez túlzás – pirultam el.
- Dehogyis! Megmentettél minket és nagyszerűen táncoltál.
A többiek is helyeseltek.
- Köszönöm szépen fiúk – próbáltam meghajolni, de Teuk karjai a derekamon ezt nem nagyon tették lehetővé.
- Remélem máskor is táncolsz még velünk – mosolygott rám Yesung.
- Még szép! – vágta rá lelkesen Wookie.
- De akkor velem táncolsz kettesben -  kacsintott rám Siwon
- Nekünk viszont most mennünk kell, van még egy körünk – engedett el Teuk – irány az öltöző fiúk!
Mindenki megindult, mikor Hyukie ment el mellettem tekintetem arcára tévedt, mérgesnek tűnt. Hirtelen megijedtem, talán mégis csak elrontottam volna valamit fellépés közben. De nekem nem tűnt fel semmi ilyesmi és Teuk meg a fiúk se dicsértek volna meg akkor.
- Minden rendben? – Andi kérdése riasztott fel gondolataimból.
- Igen, persze – mosolyogtam rá – csak még kissé kába vagyok ettől az egésztől.
- Hát azt elhiszem. Én is az lennék. Gyere öltözz át! Aztán jöjjünk vissza nézzük meg a fiúk második fellépést.
- Rendben.
Elhessegettem aggasztó gondolataim és visszasiettem az öltözőbe. Visszavettem az utcai ruhámat. Szomorú voltam, de vissza kellett adni a fellépő ruhám. Végigsimítottam még egyszer rajta aztán kisiettem az öltözőből. Andi már türelmetlen volt.
- Gyere már! Le fogunk maradni! – azzal karomnál fogva rángatott el a színpad széléig.
- Látod! Nem maradunk le semmiről, még az előző csapat énekel.
- És ki mondta, hogy én őket nem akarom megnézni?! Minho olyan édes - olvadozott.
Felnevettem.
- Te ha ezt Hae meghallja...
- Miért jössz állandóan Hae-val? – nézett rám csodálkozva.
- Olyan jól megvagytok együtt – mosolyogtam barátnőmre mint a tejbetök.
- Igen, egy hullámhosszon vagyunk, nagyon jó fej, de ennyi. És nem kombinálgass itt nekem! – azzal duzzogva elfordult.
- Jól van na, ne haragudj! – bújtam oda hozzá. Semmi reakció. – Sajnálja a dolgot a te nővérkéd.
Erre elmosolyodott.
- Utálod, ha nővérkémnek szólítalak.
- Már egész megszoktam – dugtam ki kissé oldalra a nyelvem.
Ekkor a zene elhalt és a Shinee-s fiúk egymás után lejöttek a színpadról. Amikor Minho vonult el előttünk Andi megeresztett egy mély sóhajt. De máris jött utánuk a Super Junior. A fiúk jókedvűen vonultak ki, Hyukie se tűnt már mérgesnek, együtt nevetgélt Hae-val. Ezúttal a From U-t énekelték. Andival együtt olvadoztunk Wookie, Kyu meg Yesung hangján. A többiek előttük táncoltak. Olyan harmónia volt énekesek és táncosok között, tökéletes egységet alkottak. A szám alatt most csend volt, de amint véget ért a rajongók megint őrült kiabálásba kezdtek. A fiúk integettek mialatt lejöttek a színpadról, Hae még oda is ment a közönséghez és egy-két rajongóval kezet fogott. A fiúk bementek az öltözőbe mi addig a folyosón vártuk meg, hogy készen legyenek. Először Yesung és Siwon jött ki, aztán Teuk és Sungmin. Andi Sungmin-nal kezdett el beszélgetni amint kijött, nekem meg maradt a három fiú. Szép lassan mindenki kész lett, utoljára Hyukie és Hae érkezett meg.
- Lányok volna kedvetek velünk vacsorázni? - kérdezte tőlem Teuk.
- Persze, szívesen - válaszoltam Andi nevében is, nem hinném, hogy nagyon bánná, ha még néhány órát el kellene töltenie Sungmin társaságában.
Hyukie ellenben nem tűnt nagyon lelkesnek.
- Akkor indulhatunk? - mosolygott rám Teuk.
Bólintottam, ám ekkor éreztem, ahogy egy kéz megragadja a karomat.
- Nem viszitek ti őt sehova! - hallottam Hyukie hangját, amely remegett az idegességtől. Reagálni se volt időm, csak rángatott el magával. Hátrafordultam és láttam ahogy a többiek megkövülten állnak, Andi döbbenten bámult ránk. Végül a sarkon befordulva kikerültek látókörömből. Hyukie egyre csak ment előre és most már kezdtem aggódni, mégis hova visz.
- Hyukie! - álltam meg, közben próbáltam lefejteni a kezét a karomról – Mégis mit csinálsz? Hova megyünk?
- Én...én csak – hajtotta le a fejét.
- Te csak mi? – hangom kissé idegesebben csengett a kelleténél, de ez most nem érdekelt. Nem volt joga csak úgy elrángatni, most mit gondolhatnak rólam a többiek és Andi is biztosan aggódik miattam.
- Sajnálom – emelte rám tekintetét, szeméből olyan őszinte megbánást olvastam ki, hogy legszívesebben magamhoz öleltem volna, hogy megnyugtassam minden rendben lesz.
- De amikor megláttam, - folytatta – hogy Teuk átkarol utána meg a vacsora meghívásnál ahogy rád mosolygott, valami elkattant bennem.
- Elkattant? – csodálkoztam.
- Igen és nagyon sajnálom, nem volt jogom csak úgy elrángatni – egy pillanatra elhallgatott aztán folytatta – de nem akarom, hogy Teukkal legyél, nem akarom, hogy bármelyikükkel is legyél.
- De hát miért nem? – fakadtam ki.
Mély levegőt vett.
- Mert azt akarom, hogy velem legyél!
Kellett néhány másodperc mire felfogtam szavait. Ott állt előttem elvörösödve akár egy iskolás kisfiú, ahogy végiggondoltam a dolgokat nem tehettem róla, de kitört belőlem a nevetés.
- Hyukie te olyan hülye vagy.
Még jobban elvörösödött és zavarában lehajtotta a fejét.
- Azt hiszem ezt most megérdemlem – motyogta, de láttam rajta mennyire kínosan érzi magát.
- Jaj ne haragudj, nem akartalak kinevetni. De Hyukie, Teuk csak megpróbált velem kedves lenni és ez nekem nagyon jól esett. És nem azért amire te gondolsz. És nem hinném, hogy tetszenék Teuknak vagy bármi ilyesmi, egyszerűen csak fantasztikus leader és most próbált gondoskodni rólam, úgy, ahogy rólatok szokott – mosolyogtam rá.
- Akkor én ezt most nagyon félreértettem ugye? – vakarta meg a fejét.
- Hát eléggé.
- A többiek ki fognak nyírni igaz? - kérdezte félve.
- Lassú kínhalált fogsz halni - ecseteltem nagy komolysággal a helyzetet.
- Nem akarok vissza menni - nyafogott.
- Pedig muszáj lesz - nevettem.
Ekkor megszólalt a mobilom.
- Hála az égnek, hogy felvetted – hallottam Andi idegesen csengő hangját – hova vitte az az idióta?
- Itt vagyunk az épületben, nincs semmi baj, máris megyünk vissza.
- Akkor jó, megnyugodtam.
- Szeretlek.
- Én is téged.
- De kérlek ne támadj majd neki Hyukie-nak és ne legyél rá mérges jó? Később elmagyarázok mindent.
- Tudtam, hogy akarsz valamit – duzzogott kissé – oké rendben, megígérem, hogy rendesen viselkedek.
- Haet se készítetted még ki ugye?
- Neeem, jelentem életben van és jó egészségnek örvend.
- Hülye – nevettem.
- Legalább van valami közös bennem és Hyukie-ban. Úgy látszik te vonzod a hülyéket.
- Lehet, de most leteszem, máris ott vagyunk.
- Barátnőd volt az? – kérdezte Hyukie kissé aggódva.
- Igen.
- Gondolom most mérges rám.
- Hát nem most loptad be magad a szívébe örökre az egyszer biztos.
- Sajnálom – vágott bűnbánó képet.
- Ne aggódj hamar megbocsájt, amúgy is imád téged – nevettem – de induljunk vissza a többiek már várnak.
- Ó nem kell annyira sietni.
- Van néhány perced, hogy kitaláld mit mondasz nekik.
- Kösz.
- Szívesen.
- Szemtelen.
- Szeleburdi.
Mindketten nevettünk.
Mikor visszaértünk Hyukie megállt a fiúk előtt, nem tűntek mérgesnek inkább zavar látszódott az arcukon.
- Fiúk, kérlek ne haragudjatok az előbbi miatt, nagyon hülye voltam, nagyon sajnálom – hajolt meg előttük Hyukie.
- Semmi gond, már hozzászoktunk – nevetett Kyu.
- Mindenki követ el hibákat, de nem mindenki képes bocsánatot kérni értük – mosolygott Hyukie-ra Teuk.
- Leader – Hyukie többet nem tudott mondani, kezével egy könnycseppet törölt ki a szeméből. Az összes fiú odament, átölelték és hátba veregették még Andi is mosolygott.
- Akkor végre elindulhatunk vacsorázni? Éhen haloooook – nézett kiskutya szemekkel a többiekre Yesung miután kibontakoztak a közös ölelésből.
- Persze Yesung, máris indulunk – simogatta meg Teuk a fejét.
- Ma mindenki az én vendégem – kiáltotta el magát Hyukie.
- Hogy mi van? – nézett rá Siwon kikerekedett szemekkel. Mindenkinek leesett az álla a csodálkozástól.
- Lee Hyukjae te most komolyan azt mondod, hogy te fizeted az egész csapat vacsoráját? – kérdezte tőle a Hae.
- Igen – válaszolt büszkén Hyukie.
- Ez valahova fel kell jegyezni – nevetett Shindong.
- Akkor ma degeszre eszem magam – jelentette ki Kyu.
Megindultunk az étterem felé. Szépen néztünk ki, ahogy így vonultunk végig az utcán. A fiúk elől bolondoztok én meg azt figyeltem mikor rohan meg minket néhány rajongó, mert lehetetlenség, hogy nem fognak észrevenni minket, amilyen nagy ricsajjal vannak. De valami csoda folytán egyenlőre sehol senki, pedig annyira még nem volt késő. Egyszer csak Haet vettem észre amint megáll a járda szélén és bevár minket.
- Elnézést kisasszony - fordult felém pajkosan - elrabolhatnám néhány percre a barátnőjét?
- Csak tessék – nevettem.
- Hölgyem – hajolt meg Andi előtt.
- Uram – pukedlizett játékosan Andi.
Majd mindketten felnevettek és előresiettek a többiekhez.
Kuncogtam magamban még egy kicsit mikor észrevettem, hogy időközben Hyukie csapódott mellém. Nem szólt semmit csak jött mellettem. Aztán éreztem ahogy megfogja a kezem, ujjai az enyémére kulcsolódnak. Puha bőrétől, keze melegségétől jól eső érzés futott át végig rajtam. Én is rákulcsoltam ujjaim az övére. Csendben, szótlanul mentünk egymás mellett. Mialatt mentünk egyre csak ez az egy mondat járt a fejemben: „Mert azt akarom, hogy velem legyél!” Óvatosan oldalra sandítva Hyukie-ra néztem. Lehetséges lenne...valóban lehetséges...hogy Lee Hyukjae belém szeretett?

4. fejezet - Váratlan lehetőség

- Pedig nem ártana valamit, mert ha jól látom ott lóg még a telefonban.
- De mégis mit mondjak neki? Ez olyan hirtelen jött. Én...én nem hiszem, hogy meg tudom csinálni.
- Szandi egy ilyen lehetőséget nem hagyhatsz ki! Együtt táncolhatsz a SuJu-val.
- Igen, de nem tudom megtanulni a koreográfiát ilyen gyorsan.
- A másik lány meg Hyukie is biztos segíteni fog.
- De akkor is. Az a másik lány profi én meg csak egy amatőr.
- Hyukie mégis téged kért fel. Ugyan már, cserben akarod hagyni? Őt is, meg a fiúkat is?
- Dehogyis! De...
- Semmi de! Legalább próbáld meg, ha nem megy még mindig visszamondhatod.
Na persze, gondoltam. Belém ölnek egy csomó időt meg energiát és a végén azt mondom, hogy bocsi mégse. Hyukie a büdös életbe nem állna többet szóba velem. Miért kellett annak a táncos csajnak pont most kificamítania a bokáját. Oké nagyjából már tudom a Sexy, Free and Single koreográfiáját, de durván három órám van rá, hogy tökéletesre begyakoroljam. Te jó ég, hogy fogom én ezt megcsinálni. Éreztem, hogy teljes leizzadok és úrrá lesz rajtam a pánik. Végül mély levegőt vettem.
- Hallo?
- Igen, itt vagyok.
- Ne haragudj Hyukie, hogy eddig várattalak. Rendben megcsinálom, legalábbis megpróbálom - tettem hozzá bizonytalan hangon.
- Köszi Szandi, nem is tudod mekkora segítség ez nekünk és ne aggódj mindenben segíteni fogunk. Akkor máris indulunk érted Donghae-val.
- Rendben.
- Szia.
- Szia.
Fúúú, fújtam ki a levegőt.
- Nyugi - ült mellém Andi - menni fog meglátod.
- -Remélem, de nagyon félek - néztem rá riadt tekintettel - még sosem táncoltam ennyi ember előtt.
- Hát egyszer mindent el kell kezdeni - mosolygott rám.
- Te könnyen beszélsz - girmaszoltam - nem neked kell kiállni annyi ember elé.
- Ha ez vigasztal úgyse téged fognak nézni - nevetett.
- Te kis pimasz! - ráztam felé az öklöm.
Máris jobb kedvem lett, de tudtam, hogy attól még jól kell teljesítenem, mert hiába nem engem néznek egy nagyobb hiba akkor is feltűnne a rajongóknak.
- Na pakolj össze valami kényelmes cuccot mire megérkeznek a fiúk.
Bólintottam és bementem a szobámba. Előkaptam egy kis táskát és beledobtam egy pólót, egy rövidnadrágot meg egy zoknit. Csöngettek, hallottam, hogy Andi ajtót nyit és üdvözli Hyukiet. Felkaptam a táskát és kisiettem én is.
- Szia Hyukie.
- Szia Szandi. Indulhatunk?
- Igen, persze.
- Jó szórakozást! És ügyes legyél! - hallottam Andi hangját.
Megtorpantam, mi van, Andi talán nem akar jönni, na nem, de Hyukie megelőzött.
- Te is jössz ám velünk - mosolygott rá.
Nyitotta az ajtót és mind a hárman lesiettünk a kocsihoz, ahol Hae már várt ránk. Összenéztünk Andival és mindketten ugyanarra gondoltunk, a napszemüveg irtó jól áll neki.
Hamar odaértünk a helyszínre. Hyukie először bevitt az öltözőbe.
- Itt nyugodtan át tudsz öltözni, kint megvárlak.
Gyors átvettem a pólóm és a nadrágom és már mentem is kifelé.
- Jól nézel ki - mért végig tetőtől-talpig Hyukie.
Én meg teljesen elpirultam.
- Köszi.
- Gyere bemutatlak a többieknek.
Végigmentünk a folyosón majd Hyukie benyitott egy ajtón, ami egy nagyobb terembe vezetett. A fiúk bent beszélgettek és nevetgéltek. Andit is megtaláltam épp Sungmin-nal, Wookie-val és Hae-val beszélgetett. Amint észrevettek mindenki elcsöndesült.
- Fiúk szeretném nektek bemutatni Szandrát.
- Szia Szandra - hallottam mindenfelől a fiúk köszöntését.
- Azt hiszem a fiúkat nem kell neked bemutatnom - nevetett Hyukie.
- Nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket - hajoltam meg.
- Mi is nagyon örülünk - lépett előrébb Teuk - és nagyon szépen köszönjük a segítséged.
- Igazán nincs mit. Számomra megtiszteltetés, hogy veletek együtt léphetek fel - teljesen zavarban voltam.
- Nyugi - lépett mellém Teuk és rám mosolygott - ne izgulj, tudjuk, hogy nem vagy profi, de hidd el nekünk most nagy segítség lennél, egy teljesen új lány még ha profi is nem tudja ilyen gyorsan betanulni a koreográfiát és a mostani fellépésünk azért különleges mert van egy rész ahol a két lány velem meg Donghae-val táncol együtt, szóval bonyolult lenne az egészet megváltoztatni, ez itt a nagy gond.
- Igyekezni fogok a tőlem telhető legjobbat nyújtani.
- Amúgy te az én párom leszel - mosolygott Teuk még szélesebben rám.
- De csak arra a fél percre. Mintha egy kis féltékenységet hallottam volna Hyukie hangjában vagy csak én képzeltem volna be izgalmamban az egészet. Mindegy most nem volt időm ezen gondolkodni.
Donghae nevetve odalépett hozzánk.
- Sexy, free and single - mutatott Hyukie-ra, magára, majd Teuk-ra -  I’m ready too, bingo - azzal az utolsó szónál kinyújtotta a karját és a kezével pisztolyt formálva úgy tett mint aki lelő.
És bár a három fiútól így együtt valóban elhaláloztam, Hae olyan édesen csinálta, hogy elnevettem magam.
- Na így már mindjárt jobb - nevetett Hae is.
- Na de most viszont gyere velem - fordult felém Teuk - megyünk a stylisthoz és megnézzük mit kell alakítani a ruhán, mert az ugye a másik lányra lett tervezve, aztán bemutatom Mi Cha-t ő a másik táncoslány, már szóltam neki, átveszi veled a koreográfiát.
Átmentünk egy másik terembe, ahol előbb megvolt a ruhapróba, aztán egy másik terembe, ahol Mi Cha már várt ránk. Teuk bemutatott minket egymásnak, aztán magunkra hagyott. Nagyon kedves lány volt, és nagyon segítőkész. Szerencsére jól haladtunk és egész jól ment a tánc is. Mi Cha aztán elment szólni Teuk-nak és Hae-nak és átvettük a páros részeket is.
- Szandi nagyon jól táncolsz - dicsért Teuk.
- Á dehogyis - pirultam el.
- De tényleg nagyon jó vagy - csatlakozott Hae is Teukhoz.
- Ügyes vagy és gyorsan tanulsz - mosolygott rám Mi Cha.
Na most már tiszta vörös voltam.
- Köszönöm - hajoltam meg.
- Oké akkor most tartunk egy közös próbát.
Visszamentünk abba a terembe ahol a többiek voltak és tartottunk egy közös próbát még egyszer utoljára a fellépés előtt. Nagyon ideges voltam. Andi mosolygott rám és biztatott. Mikor Yesung énekelte a sorát We fail, We lose, To win Dulyeowohaji mal-a (Don't be afraid) hátranézett, rám mosolygott és rám kacsintott. Aztán jött a mi részünk Mi Cha-val és Teuk-kal meg Hae-val. Teuk is mosolygott rám. Mindenki nagyon kedves volt. Kezdtem egyre jobban felengedni, már nem voltam olyan görcsös, örömet okozott a tánc. Mikor befejeztük Hyukie odajött hozzám.
- Nagyszerűen táncolsz és nagyon gyorsan megtanultad a teljes koreográfiát, senki nem mondaná meg, hogy három órával ezelőtt kezdtél el gyakorolni velünk.
- Köszi Hyukie, de nélkületek és főleg Mi Cha nélkül nem ment volna.
- Oké akkor most mindenki megy átöltözni, sminkeshez meg fodrászhoz - kiáltotta el magát Teuk. Én Mi Cha mellé szegődtem és elmentem átvenni a ruhám. Tökéletesen illett rám, pedig a varrónőnek nem volt sok ideje, hogy rám igazítsa. Aztán a sminkes és a fodrász következett, mikor készen voltam és a tükörbe néztem magamra se ismertem.
- Nagyon szép vagy - Andi szemei könnyesen csillogtak.
- Hét te el ne sírd magad!
- Jól van na. Tudod milyen könnyen meghatódom.
Kopogtattak az ajtón.
- Szabad - szólt ki Mi Cha
Wookie dugta be a fejét az ajtón.
- Gyertek, mindjárt mi jövünk.
Kimentünk, csatlakoztunk a fiúkhoz és felsorakoztunk a színpad mögött. Andi egy kissé távolabb állt meg tőlünk és onnan szorított. Hyukie hátrajött hozzám.
- Ne aggódj minden rendben fog menni, fantasztikus leszel - mondta miközben megszorította a kezem. Érintése áramütésként ért. Lee Hyukjae ezt most nem kellett volna. Bólintottam és próbáltam összeszedni magam, miközben Hyukie visszaállt a helyére. Aztán meghallottam, ahogy kint a műsorvezető bejelenti a Super Juniort. A fiúk elől megindultak. Teuk hátrafordult és ezen a délutánon már sokadjára bátorítóan rám mosolygott, visszamosolyogtam rá, vettem egy nagy levegőt és elindultam ki a színpadra.

3. fejezet - Az ebéd

Mindkét fiú fantasztikusan nézett ki. Farmernadrágot viseltek, Hyukien fehér ing, Haen pedig fekete volt. Kezükben egy-egy szál rózsát tartottak.
- Sziasztok lányok!
- Ezt nektek hoztuk - nyújtották át a virágokat.
- Köszönjük.
- Gyönyörűek - olvadoztunk mindketten.
- Akárcsak ti - bókolt nekünk Hae.
Mindketten fülig pirultunk.
- Nagyon csinosak vagytok! - füttyentett Hyukie elismerően miközben tetőtől-talpig végigmért minket.
Azt se tudtuk hova nézzünk zavarunkban. Végül Hae kérdése mentett meg minket.
- Indulhatunk?
- Igen - bólintottunk egyszerre.
Hyukie mellém, Hae pedig Andi mellé szegődött.
- Hova megyünk? - érdeklődtem.
- Van egy hangulatos kis vendéglő itt a közelben. Hae-val elég sokszor járunk oda, már amennyire az időnk engedi. Nagyon kedvesek a pincérek és istenien főznek.
- Nagyon kíváncsi vagyok.
- Ez az első alkalom, hogy Koreában jártok? - kérdezte Hae.
- Igen.
- Ahoz képest nagyon jól beszélitek a nyelvet.
- Köszönjük szépen, de még rengeteget kell tanulnunk. Főleg a kiejtésünkön van még mit javítanunk.
- Ugyan már! Pár hét és a beszédetek alapján senki nem gondolná, hogy nem vagytok idevalósiak.
- Na most nagyon túlzol Hae.
- Én? Sohaaa - vágott ártatlan képet.
Mindannyian nevettünk. Időközben megérkeztünk a vendéglőhöz, amely ténlyeg nagy szép volt. A berendezése egyszerű volt ugyanakkor nagyon hangulatos. A pincér már ismerősként üdvözölte a fiúkat. Megmutatta a helyünket, amely a vendéglő egyik távolabbi sarkában volt, ahol magunkban lehettünk. Kaptunk étlapot, majd megkérdezte milyen italt hozhat nekünk, mindannyian üditőt kértünk. Elkezdtük tanulmányozni az étlapot, de én nem sokra mentem vele. Persze el tudtam olvasni az ételek neveit, de még egyiket se kóstoltam soha. Andira pillantottam, ő is ugyanolyan zavart arccal bámulta a sajátját. Hyukie észrevehette a dolgot, mert kedves hangon azt kérdezte:
- Lányok, rendeljünk nektek is mi?
- Ó azt megköszönnénk - lélegeztem fel.
- Rendben akkor a ház specialitása lesz. Eszméletlen finom, majd meglátjátok.
Közben a pincér meghozta az italunkat és Hae megrendelte az ételeket. Míg vártunk a fiúk élénken érdeklődni kezdtek aziránt honnan jöttünk, mivel foglalkozunk, mindent tudni akartak rólunk.
- 8 éve kézilabdázol wow, minden elismerésem - ámélkodott Hyukie.
- És ne tudd meg milyen jó - dícsért Andi, miközben én pirosabb voltam már mint a terítő az asztalon - előtte pedig táncolt.
- Táncoltál? - csillant fel Hyukie szeme.
- Igen, 12 éves koromtól. 6 évig hip-hopot táncoltam, 1 évig pedig társastáncot.
- Akkor biztos fantasztikusan táncolsz.
- Ááá annyira nem voltam jó – most már tiszta vörös voltam és legszívesebben eltűntem volna a föld alatt.
- Dehogynem, nagyon is jó, én már láttam táncolni – lelkendezett Andi.
- Én is szívesen megnéznélek. A mi táncainkat is tudod?
- Valamelyiket igen.
- Sexy, free and single-t?
- Nagyjából.
- Csak nagyjából?
- Hát az még csak nemrég jelent meg és ugye az utóbbi napokban mással voltam elfoglalva, nem volt még időm teljesen begyakorolni.
- Ja igen ez érthető. De feltétlen meg kell mutatnod mielőtt hazamész.
- Jó majd egyszer – hebegtem, kezdtem nagyon kényelmetlenül érezni magam.
Ekkor szerencsére megjelent a pincér a ház specialitásával.Hála az égnek, sóhajtottam fel magamban. Az étel nagyon jól nézett ki. Megkóstoltam és Hyukie nem tévedett, fenséges volt az íze. Csirke hús volt valamilyen szószba volt forgatva, hozzá rizs volt meg mindenféle zöldség és saláta. Az ebéd végig nagyon jó hangulatban telt, rengeteget nevettünk. Nagyszerűen éreztük magunkat a két fiú társaságában és szemmel láthatóan a fiúk is jól érezték magukat velünk.
1 órával később úgy éreztem kipukkadok, de nem bántam, bár arról egyenlőre fogalmam sem volt, hogy jutok így haza. Mindegy Andival majd csak haza vonoszoljuk egymást valahogy, kuncogtam magamban.
- Na milyen volt az étel? - érdeklődött Hyukie.
- Szerinted? - mutattam felé az üres tányérom.
- Isten finom volt - sóhajtott fel Andi.
- Ennek örülök - mosolygott ránk Hae, majd az órájára pillantott - lányok nem szeretnék ünneprontó lenni, de lassan indulnunk kellene, este még fellépésünk lesz egy tv műsorban és még fel kell rá készülnünk.
- Igen, persze, ne haragudjatok nem akartunk feltartani titeket - szabadkoztam.
- De hát nem tartottatok fel - nevetett Hae  - és ne kérjetek állandóan elnézést.
- Rendben.
- Mi tartozunk köszönettel a kellemes társaságért - hajolt meg Hyukie akár egy középkori lovag.
Annyira aranyos volt, annyira kedves, a szívem olyan hevesen dobogott, azt hittem mindjárt kiugrik a helyéről. De azért sikerült valahogy összeszednem magam. Nem hinném, hogy Hyukie hosszú távon értékelné, ha minden nap a karjaiba alélnék, bár ki tudja, kuncogtam ismét magamban. A fiúk fizettek és elindultunk vissza a szökőkúthoz.
- Ne haragudjatok, hogy nem tudunk teljesen hazáig kisérni titeket – szabadkozott Hae.
- Semmi gond, lehet úgyis mi még sétálunk egyet – mosolygott rá Andi.
Ezek ketten kezdtek nagyon gyanúsak lenni nekem, túl sokat mosolyogtak egymásra.
- Holnap sajnos nem érünk rá, de holnapután, ha van kedvetek találkozhatnánk megint. Megmutatjuk nektek a várost – ajánlotta fel Hyukie.
Városnézés Hyukie-val már a gondolatától is szaporábban kezdett verni a szívem.
- Az nagyszerű lenne, köszönjük szépen.
- Megadnátok a telefonszámotokat? És akkor tudunk előtte egyeztetni. Sajnos nálunk bármikor előfordulhat, hogy közbejön valami.
Mindketten megadtuk a számunkat a fiúknak, majd ők elindultak a kocsijuk felé, ami nem messze parkolt innen, mi pedig úgy döntöttünk sétálunk még egyet mielőtt hazamegyünk.
- Muszáj egy kicsit lepihennem – sóhajtottam fel - degeszre ettem magam.
- Én úgyszintén. Meg most amúgy is dögmeleg van. Hogy lehet ezt kibírni?
- Hát ha itt élnél hozzá lennél szokva.
- Ez igaz. És mit csináluk este?
- Jó kérdés. Na meg ott van a holnap is.
- Hmm mi lenne ha ma elmennék egy moziba. Jó nem nagy kultúrális műveltség, de legalább tesztelhetjük a nyelvtudásunk és a moziban hűvős van – nevetett Andi.
- Oké én benne vagyok! De most menjünk haza. Per pillanat csak egy puha ágyra vágyom semmi másra.
Amint hazaértünk ledőltünk mindketten. Kicsit el is szundikálhattunk, miután felébredtem, kimentem a nappaliba, de Andit nem találtam ott, a konyhában se volt, bizonyára még alszik. Kivettem egy kis fagyit egy pohárba és letelepedtem vele a tv elé. Pár perccel később Andi is megjelent, de úgy tűnt félig még alszik.
- Szia – motyogta és kiment a konyhába. Gondolom fagyiért. Egyszer csak csörögni kezdett a mobilom.
- Hát ez meg ki lehet? – csodálkoztam, a kijelzőn az állt ismeretlen szám – Halló – szóltam bele bizonytalanul.
- Szia, itt Lee Hyukjae – hallottam a vonal másik végéről egy ismerős hangot. Meglepetésemben majdnem kiejtettem kezemből a mobilom. 
- Hallo itt vagy?
- Iiigen, ne haragudj.
- Elnézést a zavarásért, de nagy szükségem lenne a segítségedre, illetve nem csak nekem, hanem az egész Super Juniornak.
Miután elmondta mit akar, csak annyit tudtam kinyögni, hogy egy pillanat. Óvatosan hátrálva leültem a kanapéra és csak meredtem magam elé üveges tekintettel.
Andi ekkor jött be a konyhából.
- Mi az? Mi történt? – nézett rám.
Neki is elmondtam azt, amit nekem mondott Hyukie. Megdöbbenésében kiesett kezéből a fagyispohár, ami tompa puffanással ért földet. Csak a szőnyegnek volt köszönhető, hogy nem tört apró szilánkokra.
- Na és mit válaszoltál neki?
- Még semmit. Fogalmam sincs mit tegyek – néztem Andira kétségbeesett arccal.