5. fejezet - A fellépés

Ahogy kiléptem a színpadra még a lélegzetem is elállt. Hatalmas közönség fogadott minket, a lányok tomboltak és a SuJu tagok neveit kiáltozták. Beálltunk alakzatba, én Teuk mögé. Aztán elindult a zene és elkezdtünk táncolni. Próbáltam nem görcsölni, hagytam, hogy a zene vigyen. Csodálatos érzés volt táncolni az őrjöngő tömeg előtt, még akkor is ha pontosan tudtam ez az őrjöngés nem nekem hanem a fiúknak szól. Eddig minden rendben ment. Most jön a páros tánc. Teuk felém fordult és mosolyától akaratlanul is én is mosolyogni kezdtem. A lányok sikítoztak, ahogy Mi Cha-val körbetáncoltuk a két fiút. Aztán tovább folytattuk a közös táncot. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy vége. Szaporán szedtem a levegőt, a fények szinte elvakítottak, a közönség pedig percekig tapsolt minket. Hihetetlen érzés volt, egyszerűen leírhatatlan. És olyan gyorsan eltelt. A próbákon sokkal hosszabbnak tűnt a tánc, de most mintha csak egy pillanat lett volna. Egy gyönyörűséges, megismételhetetlen, fantasztikus pillanat. Olyan boldog voltam mint még azelőtt soha. Lementünk a színpadról. Andi odajött hozzám én pedig rögtön a nyakába borultam.
- Fantasztikus voltál! – lelkendezett.
- Köszi – lihegtem, még mindig nagyon ki voltam fulladva.
Egyszer csak valaki hátulról átkarolt.
- A mi kis mentőangyalunk – hallottam kedves hangját fülemben csengeni, mikor megfordultam Teuk arcával találtam szembe magam.
- Ugyan már, ez túlzás – pirultam el.
- Dehogyis! Megmentettél minket és nagyszerűen táncoltál.
A többiek is helyeseltek.
- Köszönöm szépen fiúk – próbáltam meghajolni, de Teuk karjai a derekamon ezt nem nagyon tették lehetővé.
- Remélem máskor is táncolsz még velünk – mosolygott rám Yesung.
- Még szép! – vágta rá lelkesen Wookie.
- De akkor velem táncolsz kettesben -  kacsintott rám Siwon
- Nekünk viszont most mennünk kell, van még egy körünk – engedett el Teuk – irány az öltöző fiúk!
Mindenki megindult, mikor Hyukie ment el mellettem tekintetem arcára tévedt, mérgesnek tűnt. Hirtelen megijedtem, talán mégis csak elrontottam volna valamit fellépés közben. De nekem nem tűnt fel semmi ilyesmi és Teuk meg a fiúk se dicsértek volna meg akkor.
- Minden rendben? – Andi kérdése riasztott fel gondolataimból.
- Igen, persze – mosolyogtam rá – csak még kissé kába vagyok ettől az egésztől.
- Hát azt elhiszem. Én is az lennék. Gyere öltözz át! Aztán jöjjünk vissza nézzük meg a fiúk második fellépést.
- Rendben.
Elhessegettem aggasztó gondolataim és visszasiettem az öltözőbe. Visszavettem az utcai ruhámat. Szomorú voltam, de vissza kellett adni a fellépő ruhám. Végigsimítottam még egyszer rajta aztán kisiettem az öltözőből. Andi már türelmetlen volt.
- Gyere már! Le fogunk maradni! – azzal karomnál fogva rángatott el a színpad széléig.
- Látod! Nem maradunk le semmiről, még az előző csapat énekel.
- És ki mondta, hogy én őket nem akarom megnézni?! Minho olyan édes - olvadozott.
Felnevettem.
- Te ha ezt Hae meghallja...
- Miért jössz állandóan Hae-val? – nézett rám csodálkozva.
- Olyan jól megvagytok együtt – mosolyogtam barátnőmre mint a tejbetök.
- Igen, egy hullámhosszon vagyunk, nagyon jó fej, de ennyi. És nem kombinálgass itt nekem! – azzal duzzogva elfordult.
- Jól van na, ne haragudj! – bújtam oda hozzá. Semmi reakció. – Sajnálja a dolgot a te nővérkéd.
Erre elmosolyodott.
- Utálod, ha nővérkémnek szólítalak.
- Már egész megszoktam – dugtam ki kissé oldalra a nyelvem.
Ekkor a zene elhalt és a Shinee-s fiúk egymás után lejöttek a színpadról. Amikor Minho vonult el előttünk Andi megeresztett egy mély sóhajt. De máris jött utánuk a Super Junior. A fiúk jókedvűen vonultak ki, Hyukie se tűnt már mérgesnek, együtt nevetgélt Hae-val. Ezúttal a From U-t énekelték. Andival együtt olvadoztunk Wookie, Kyu meg Yesung hangján. A többiek előttük táncoltak. Olyan harmónia volt énekesek és táncosok között, tökéletes egységet alkottak. A szám alatt most csend volt, de amint véget ért a rajongók megint őrült kiabálásba kezdtek. A fiúk integettek mialatt lejöttek a színpadról, Hae még oda is ment a közönséghez és egy-két rajongóval kezet fogott. A fiúk bementek az öltözőbe mi addig a folyosón vártuk meg, hogy készen legyenek. Először Yesung és Siwon jött ki, aztán Teuk és Sungmin. Andi Sungmin-nal kezdett el beszélgetni amint kijött, nekem meg maradt a három fiú. Szép lassan mindenki kész lett, utoljára Hyukie és Hae érkezett meg.
- Lányok volna kedvetek velünk vacsorázni? - kérdezte tőlem Teuk.
- Persze, szívesen - válaszoltam Andi nevében is, nem hinném, hogy nagyon bánná, ha még néhány órát el kellene töltenie Sungmin társaságában.
Hyukie ellenben nem tűnt nagyon lelkesnek.
- Akkor indulhatunk? - mosolygott rám Teuk.
Bólintottam, ám ekkor éreztem, ahogy egy kéz megragadja a karomat.
- Nem viszitek ti őt sehova! - hallottam Hyukie hangját, amely remegett az idegességtől. Reagálni se volt időm, csak rángatott el magával. Hátrafordultam és láttam ahogy a többiek megkövülten állnak, Andi döbbenten bámult ránk. Végül a sarkon befordulva kikerültek látókörömből. Hyukie egyre csak ment előre és most már kezdtem aggódni, mégis hova visz.
- Hyukie! - álltam meg, közben próbáltam lefejteni a kezét a karomról – Mégis mit csinálsz? Hova megyünk?
- Én...én csak – hajtotta le a fejét.
- Te csak mi? – hangom kissé idegesebben csengett a kelleténél, de ez most nem érdekelt. Nem volt joga csak úgy elrángatni, most mit gondolhatnak rólam a többiek és Andi is biztosan aggódik miattam.
- Sajnálom – emelte rám tekintetét, szeméből olyan őszinte megbánást olvastam ki, hogy legszívesebben magamhoz öleltem volna, hogy megnyugtassam minden rendben lesz.
- De amikor megláttam, - folytatta – hogy Teuk átkarol utána meg a vacsora meghívásnál ahogy rád mosolygott, valami elkattant bennem.
- Elkattant? – csodálkoztam.
- Igen és nagyon sajnálom, nem volt jogom csak úgy elrángatni – egy pillanatra elhallgatott aztán folytatta – de nem akarom, hogy Teukkal legyél, nem akarom, hogy bármelyikükkel is legyél.
- De hát miért nem? – fakadtam ki.
Mély levegőt vett.
- Mert azt akarom, hogy velem legyél!
Kellett néhány másodperc mire felfogtam szavait. Ott állt előttem elvörösödve akár egy iskolás kisfiú, ahogy végiggondoltam a dolgokat nem tehettem róla, de kitört belőlem a nevetés.
- Hyukie te olyan hülye vagy.
Még jobban elvörösödött és zavarában lehajtotta a fejét.
- Azt hiszem ezt most megérdemlem – motyogta, de láttam rajta mennyire kínosan érzi magát.
- Jaj ne haragudj, nem akartalak kinevetni. De Hyukie, Teuk csak megpróbált velem kedves lenni és ez nekem nagyon jól esett. És nem azért amire te gondolsz. És nem hinném, hogy tetszenék Teuknak vagy bármi ilyesmi, egyszerűen csak fantasztikus leader és most próbált gondoskodni rólam, úgy, ahogy rólatok szokott – mosolyogtam rá.
- Akkor én ezt most nagyon félreértettem ugye? – vakarta meg a fejét.
- Hát eléggé.
- A többiek ki fognak nyírni igaz? - kérdezte félve.
- Lassú kínhalált fogsz halni - ecseteltem nagy komolysággal a helyzetet.
- Nem akarok vissza menni - nyafogott.
- Pedig muszáj lesz - nevettem.
Ekkor megszólalt a mobilom.
- Hála az égnek, hogy felvetted – hallottam Andi idegesen csengő hangját – hova vitte az az idióta?
- Itt vagyunk az épületben, nincs semmi baj, máris megyünk vissza.
- Akkor jó, megnyugodtam.
- Szeretlek.
- Én is téged.
- De kérlek ne támadj majd neki Hyukie-nak és ne legyél rá mérges jó? Később elmagyarázok mindent.
- Tudtam, hogy akarsz valamit – duzzogott kissé – oké rendben, megígérem, hogy rendesen viselkedek.
- Haet se készítetted még ki ugye?
- Neeem, jelentem életben van és jó egészségnek örvend.
- Hülye – nevettem.
- Legalább van valami közös bennem és Hyukie-ban. Úgy látszik te vonzod a hülyéket.
- Lehet, de most leteszem, máris ott vagyunk.
- Barátnőd volt az? – kérdezte Hyukie kissé aggódva.
- Igen.
- Gondolom most mérges rám.
- Hát nem most loptad be magad a szívébe örökre az egyszer biztos.
- Sajnálom – vágott bűnbánó képet.
- Ne aggódj hamar megbocsájt, amúgy is imád téged – nevettem – de induljunk vissza a többiek már várnak.
- Ó nem kell annyira sietni.
- Van néhány perced, hogy kitaláld mit mondasz nekik.
- Kösz.
- Szívesen.
- Szemtelen.
- Szeleburdi.
Mindketten nevettünk.
Mikor visszaértünk Hyukie megállt a fiúk előtt, nem tűntek mérgesnek inkább zavar látszódott az arcukon.
- Fiúk, kérlek ne haragudjatok az előbbi miatt, nagyon hülye voltam, nagyon sajnálom – hajolt meg előttük Hyukie.
- Semmi gond, már hozzászoktunk – nevetett Kyu.
- Mindenki követ el hibákat, de nem mindenki képes bocsánatot kérni értük – mosolygott Hyukie-ra Teuk.
- Leader – Hyukie többet nem tudott mondani, kezével egy könnycseppet törölt ki a szeméből. Az összes fiú odament, átölelték és hátba veregették még Andi is mosolygott.
- Akkor végre elindulhatunk vacsorázni? Éhen haloooook – nézett kiskutya szemekkel a többiekre Yesung miután kibontakoztak a közös ölelésből.
- Persze Yesung, máris indulunk – simogatta meg Teuk a fejét.
- Ma mindenki az én vendégem – kiáltotta el magát Hyukie.
- Hogy mi van? – nézett rá Siwon kikerekedett szemekkel. Mindenkinek leesett az álla a csodálkozástól.
- Lee Hyukjae te most komolyan azt mondod, hogy te fizeted az egész csapat vacsoráját? – kérdezte tőle a Hae.
- Igen – válaszolt büszkén Hyukie.
- Ez valahova fel kell jegyezni – nevetett Shindong.
- Akkor ma degeszre eszem magam – jelentette ki Kyu.
Megindultunk az étterem felé. Szépen néztünk ki, ahogy így vonultunk végig az utcán. A fiúk elől bolondoztok én meg azt figyeltem mikor rohan meg minket néhány rajongó, mert lehetetlenség, hogy nem fognak észrevenni minket, amilyen nagy ricsajjal vannak. De valami csoda folytán egyenlőre sehol senki, pedig annyira még nem volt késő. Egyszer csak Haet vettem észre amint megáll a járda szélén és bevár minket.
- Elnézést kisasszony - fordult felém pajkosan - elrabolhatnám néhány percre a barátnőjét?
- Csak tessék – nevettem.
- Hölgyem – hajolt meg Andi előtt.
- Uram – pukedlizett játékosan Andi.
Majd mindketten felnevettek és előresiettek a többiekhez.
Kuncogtam magamban még egy kicsit mikor észrevettem, hogy időközben Hyukie csapódott mellém. Nem szólt semmit csak jött mellettem. Aztán éreztem ahogy megfogja a kezem, ujjai az enyémére kulcsolódnak. Puha bőrétől, keze melegségétől jól eső érzés futott át végig rajtam. Én is rákulcsoltam ujjaim az övére. Csendben, szótlanul mentünk egymás mellett. Mialatt mentünk egyre csak ez az egy mondat járt a fejemben: „Mert azt akarom, hogy velem legyél!” Óvatosan oldalra sandítva Hyukie-ra néztem. Lehetséges lenne...valóban lehetséges...hogy Lee Hyukjae belém szeretett?