10. fejezet - A félreértés

A következő napok remekül teltek, nagyon jól éreztem magam Hyukieval. Megmutatta az egész várost. Volt hogy kettesben, volt hogy Andival és Haeval négyesben mentünk. Szerencsére egyik alkalommal sem ismertek fel, így több menekülős mutatványra  hála az égnek nem volt szükség.
Egyik nap Szöül egyik gyönyörű parkjában sétáltunk mikor Hyukie észrevett egy vattacukor árust. Andival mint két kisgyerek futásnak eredtek. Hae-val nevetve követtük őket.
- Szandi – hallottam egyszer csak Hae hangját.
- Igen? – kérdeztem miközben felé fordultam, ám arckifejezése igencsak meglepett. Zavartnak tűnt, mint aki nem találja a helyét.
- Minden rendben van? – kérdeztem.
- Igen... csak szeretnék tőled egy szívességet kérni, ha lehet.
- Persze, mond csak.
Mialatt elmondta mit szeretne különböző érzések futottak át rajtam. Először meglepettség, aztán szeretet, melegség és együttérzés.
- Hát ez lenne, ezt szeretném kérni tőled – összegezte Hae. Ahogy állt előttem olyan volt mint egy megszeppent kisfiú. Még sosem láttam ilyennek, sőt igazság szerint el se tudtam képzelni hol Lee Donghae ilyen is lehet.
- Rendben Hae - mosolyogtam rá, láttam rajta, ahogy megkönnyebbül.
Pár nappal később sor kerítettünk Hae kérésének teljesítésére. Hyukie-t fotózásra hívták, így hát Hae gond nélkül átjöhetett hozzám.
- Akkor kezdhetjük? - kérdeztem.
- Igen - bólintott, de láttam rajta még mindig nagyon zavarban van.
- Nyugi Hae, menni fog, ne aggódj - biztattam.
Elém állt, nagy levegőt vett, majd nekikezdte.
- Andi beszélhetnénk?
- Persze - mosolyogtam rá.
- Szóval - állt idegesen egyik lábáról a másikra - tudom, hogy ezt már egyszer megbeszéltük és azt mondtad nem lehet semmi köztünk, de egyszerűen nem tudlak kiverni a fejemből. Én szeretlek, teljes szívemből és nem vágyom semmi másra, csak, hogy veled lehessek. Kérlek mondj igent. Bármilyen akadállyal is kell megküzdenünk, sikerülni fog, én tudom.
- A válaszom igen Hae, én is szeretlek - szinte akaratlanul csúsztak ki a szavak a számon. Hae szemében annyi remény és fájdalom, annyi érzelem tükröződött, ez a fiú tényleg nagyon szerelmes állapítottam meg.
Ám ebben a pillanatban apró sikoly törte meg a pillanatnyi csendet. Ahogy a hang irányába fordultam, meghűlt ereimben a vér. Hyukie állt a nappali bejáratánál. Arcára kiült a döbbenet, ahogy ránk nézett, szóra nyitotta volna száját, de nem jött ki hang  a torkán. Megfordult és futásnak eredt, a becsapódó bejárati ajtó éles hangja jelezte, hogy már kívül van a házon. Ekkor magamhoz tértem döbbenetemből.
- Hyukie - kiáltottam fel és indultam volna utána, de Hae hirtelen kinyújtotta a karját előttem, megállítva ezzel.
- Majd én - mondta és már ott se volt. De én nem tudtam tétlenül ülni ezért utána siettem.
Hyukie már a kocsiban ült, de Hae a kocsi elé állt kitárt karokkal. Hyukie gyújtást adott a kocsira, és egy pillanatra komolyan megijedtem, hogy képes és áthajt Hae-n. De Hae csak állt ott tekintetét kitartóan Hyukie szemébe mélyesztve, mire ő levetette a gyújtást a kocsiról és kiszállt.
- Mit akarsz? - vetette oda flegmán a kérdést Hae-nak.
- Megmagyarázni ezt az egészet.
- Azok után, hogy elárultál, nem hiszem, hogy lenne ez még mit megmagyarázni.
- Nem árult el senki senkit, ez egy félreértés.
- Na persze.
- Kérlek Hyukie higgyj nekünk. Beszéljük meg ezt az egészet! - kérleltem én is.
- Te csak maradj ki ebből! - kiáltott rám.
Összerezzentem érces hangjától, még sose hallottam ilyennek. Éreztem ahogy könnyek szöknek a szemembe, a tudat, hogy egy ilyen ostoba félreértés miatt elveszíthetem, úgy éreztem a szívem tépik ki.
- Márpedig most bejössz és megbeszéljük ezt az egészet! - kapta el Hae Hyukie karját.
- Engedj el! - üvöltötte.
- Fejezd be ezt az állandó makacsságod, emiatt bántasz meg embereket és veszítesz el mindenkit! - üvöltött most már Hae is.
Hyukie-t megdöbbenthette Hae hirtelen érzelemkitörése, mert egy szót sem szólt csak bólintott.
Vajon Hyukie látta már ilyenek Hae-t morfondíroztam el egy pillanatra, de nem volt időm gondolkodni mert már jöttek is befelé.
- Ülj le! - közölte vele Hae.
Hyukie kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de aztán rögtön be is csukta és leült a kanapéra.
- Nem úgy van ahogy gondolod - kezdett neki Hae - én nem vagyok szerelmes Szandiba és ő se belém. Ez csak egy próba volt. Az igazság az... - láttam ahogy kezd zavarba jönni és elpirul, de végül erőt vett magán - az igazság az, hogy én teljesen beleszerettem Andiba. Teljes szívemből szeretem és bár azt mondta nem lehet semmi közöttünk én szeretném még egyszer megpróbálni. Ezért megkértem Szandit, hogy gyakoroljon velem. Az elejéről bizonyára lemaradtál, mert akkor hallhattad volna, ahogy Andinak hívom. Ennyi történt. Nagyon sajnálom, hogy ekkora galibát okoztam. De ha valaki hibás akkor az csak is én vagyok. Szandit semmiféle felelősség nem terheli.
- De miért nem mondtad el ezt nekem? - kérdezte Hyukie meglepődve.
- Azt hiszem talán szégyelltem magam - hajtotta le a fejét Hae.
- Lee Donghae - nézett rá összevont szemöldökkel Hyukie - mióta is ismerjük mi egymást?
- Már gyerekkorunk óta.
- Akkor ne legyen előttem semmi szégyellnivalód! Megértetted?
- Igen - mosolyodott el Hae.
Hyukie is elmosolyodott, odalépett és átölelte barátját.
- És még én vagyok mindig a hülye, mi? - mormogta.
- Néha én is lehetek, nem igaz? Különben túl unalmas lenne - dugta ki oldalt kissé a nyelvét Hae.
Megkönnyebbülten felsóhajtottam, hála az égnek, hogy kibékültek. Aztán Hyukie hozzám lépett.
- Szandi én annyira sajnálom... - kezdte, de én szájára helyeztem mutatóujjam félbeszakítva ezzel őt.
- Psszt, nem kell mondanod semmit!
Majd odahúztam magamhoz és megcsókoltam.
- Szeretlek Lee Hyukjae, csakis kizárólag téged.
- Én is szeretlek Szandi.
Odabújtam hozzá és kényelmesen befészkeltem magam a karjai közé. Adott egy puszit a fejemre aztán kibújt az ölelésemből.
- Akkor viszont folytassátok a gyakorlást - mosolygott ránk.
- De... - kezdte zavartan Hae.
- Semmi de, én már megtaláltam a boldogságot, úgyhogy most tegyünk róla, hogy Hae is meglelje.
- Köszönöm Hyukie - nézett rá hálás szemekkel Hae.
- Akkor én vissza is megyek a dormba.
- Tényleg, jut is eszembe Hyukie, hogyhogy ilyen korán megjöttél, mármint a fotózás? - érdeklődött Hae.
- Elmaradt, a fotós lebetegedett. Azt mondták majd valamikor jövőhéten lesz megtartva, előtte még értesítenek.
- Ja értem.
- Na akkor én mentem. Ügyes légy Hae - kacsintott barátjára.
- Lee Hyukjae! - nézett rá morcosan egy pillanatra, aztán elnevette magát.
Hyukie elment, mi pedig belevetettük magunkat Hae-val a gyakorlásba. Most már csak az kell, hogy Andi igent mondjon és minden tökéletes lesz.