Szandra vagyok, 20 éves, és most járok először Koreában. Ez volt minden vágyam és most végre itt vagyok. Az imént szálltam le a repülővel és miután megszereztem a csomagjaimat elindultam a kijárat felé. Körbenéztem, majd felfedeztem ahogy barátnőm széles vigyorral az arcán vadul integetett nekem. Elég furcsa ez az egész, ugyanis mindketten nyaralni vagyunk itt. Andi Japánban élt már egy fél éve, de ő is nagyon szereti Koreát, ezért elhatározta, hogy Szöulban tölti a szabadságát. Meghívott engem is, tartsak vele. Tudja mennyire imádom Koreát és legalább végre lesz időnk arra is, hogy jól kibeszéljük magunkat.
- Szia nővérkém - borult a nyakamba - úgy örülök, hogy látlak.
- Én is téged - viszonoztam ölelését, miközben elfojtottam egy éles sóhajt, hogy már megint nővérkéz. Ez még régebben alakult ki, a társaságban ő volt a legidősebb, de nem szerette és elkezdett engem nővérkézni, amivel a sírba vitt. Ennek ellenére nagyon imádom őt.
- Segítek vinni a csomagjaid - kapta ki egyik kezemből a bőröndömet - na milyen volt az út?
- Hosszúúúúú - nevettem.
- Mondtam én neked. Mindegy, fogunk egy taxit és úgy megyünk a szállásunkra.
- De nem lesz az drága? - aggodalmaskodtam.
- Ne aggódj ennyi még belefér!
Egy reptéren nem nehéz taxit fogni, úgyhogy két perc múlva már bent is ültünk egyben. Andi bemondta a címet és már indultunk is a szállásunk felé. Útközben kikérdezett, hogy mi újság otthon én meg Japánról faggattam. Amióta kiment, neten tartjuk a kapcsolatot, de nem nagyon tudunk beszélni egymással, ő a munkája miatt - szerinte a japánok munkaőrültek -, én meg a suli miatt, az időeltolódásról nem is beszélve.
Végre megérkeztünk. Andi szép kis apartmant bérelt ki, nagyon otthonosan volt berendezve. Két szoba volt, így mindketten kényelmesen ki tudtunk pakolni, és nem kellett tekintettel lennünk a másik szokásaira. Az apartmanhoz tartozott még egy fürdő, egy kis konyha egy nappali meg egy wc. Lerogytam a kanapéra amint beléptünk a lakásba.
- Fáradt vagy? - nézett rám barátnőm együttérzően.
- Igen, de ugyanakkor izgatott is - ugrottam fel a kanapéról.
Andi elnevette magát.
- Pakolj ki aztán menjünk vásároljunk be. Vacsora után elmehetnénk sétálni egyet, ha nem leszel túl fáradt. Addigra remélhetőleg már nem lesz ilyen dög meleg.
Szerencsére pár méterre volt egy bolt, ahol be tudtunk vásárolni. Leginkább félkész ételeket vettünk, miután barátnőm kijelentette, hogy ezekből az ízékből ő nem tud főzni semmit.
- Akkor japánban még is mit eszel? - kérdeztem mosolyogva.
- Tudod van McDonaldsuk - nevetett, aztán valószínű hülye fejet vághattam mert abbahagyta a nevetést és komoly arcot vágva folytatta - egy-két egyszerűbb étel elkészítését már megtanultam, meg sok az út menti kis étkezde ahol olcsó és finom ételeket kapni és persze maradnak a félkész kaják.
Bólintottam. Andi már egy pulttal arrébb volt.
- Vegyünk fagyit is! - kérlelt és már emelt is ki egy dobozzal.
- Ezt nekem se kell kétszer mondanod - nevettem.
Végül sikeresen túl estünk az első bevásárlásunkon. Hazamentünk megcsináltuk a vacsoránkat, aminek a kiválasztását a doboz színe alapján végeztük. Andinak nagyon megtetszett a piros a szín. Néha tényleg úgy éreztem, hogy én vagyok az idősebb.
A vacsora kissé elnyúlt, jót beszélgettünk közbe. Aztán elindultuk sétálni. Az idő már valóban sokkal kellemesebb volt. A közelben volt egy kis tér, odamentünk. Jó pár perce sétálgattunk már, amikor egyszer csak egy szőke hajú srác rohant el közöttünk, majdnem felborítva minket.
- Idióta - kiabáltam utána, majd abban a pillanatban követte egy barna hajú is. Ám ez a srác fél méter után lefékezett megfordult, meghajolt, elnézést kért, tőlünk, aztán folytatta a szőke hajú üldözését.
- Na látom itt is vannak idióták - morogtam.
- De a barna hajú legalább jó fej volt és elnézést kért.
- Na ja.
- És valahogy olyan ismerősnek tűnt.
- Furcsa, de valahogy nekem is, de meg nem tudnám mondani honnan.
- Mindegy ne foglalkozzunk velük. Gyere nézzük meg azt a szökőkutat.
A tér közepén állt és nagyon szépen ki volt faragva az oldala, a közepén akár egy virágszirom minden irányba vízsugár tört az ég felé, hogy aztán a kellő magasságot elérve megadja magát a gravitációnak.
Egyszer csak azt hallottam, hogy valaki a torkát köszörüli mögöttünk. Ahogy megfordultam az előbbi két sráccal találtam szembe magam, de ahogy megláttam a szőke hajú fiút, a lábam földbe gyökerezett, a torkom kiszáradt és tátogni kezdtem akár egy hal, anélkül, hogy egy hang is kijött volna a számon. A szőke hajú srác elég fura fejet vágott, aztán a másik fiú hangját hallottam meg, már amennyire fel tudtam fogni a körülöttem végbemenő dolgokat.
- Szeretnénk elnézést kérni az előbbi viselkedésünkért - mondta és egy szál virágot nyújtott a barátnőm felé, a szőke pedig én felém.
- Köszönjük ez igazán kedves tőletek - vette el a barátnőm a barna hajú sráctól a virágot. Én még mindig mozdulni se tudtam, barátnőm megfogta a kezem és segített elvenni a szőke hajútól a virágot.
- Ő is nagyon köszöni - mosolygott a fiúra - csak még kissé sokk alatt áll. Tudod Lee Hyukjae te vagy a kedvenc idolja.
Tehát mégis csak igaz, nem álmodom, álmaim férfija Lee Hyukjae áll szemtől szembe velem. Úgy éreztem mindjárt elájulok, de még mielőtt összeeshettem volna két erős kéz tartott meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése